HTML

Civil Túlkapás

Manapság kár magyarázni, mikor hullik a forgács. Nincs is mit magyarázni ezen, hullik. Mi úgy döntöttünk, összeszedjük, formába öntjük és blogot írunk belőle. Persze a forgács is lehet sokféle. Lehet reakció, magyarázat, kiegészítés, hozzászólás, pontosítás, vélemény. Egy azonban biztos: mindig valaminek a következménye, ami mellett nehéz elmenni szó nélkül. Szóval ez a blog itt a szó és a hely, ahova besöpörjük a forgácsunkat.

Túlkapások a facebookon

Ne éljük fel a jövőnket!

balazs_88 2012.02.03. 19:59

Érdemes talán Róna Péter szavaival kezdeni ezt a cikket. Egy televíziós interjúban a következőt mesélte el: „ A 60-as években jártam Finnországban. Ők akkor szegényebbek voltak, mint mi. Azt mondták, hogy ebből elég! Rájöttek, hogy csak egy világszintű oktatási rendszerrel törhetnek ki a szegénységből, a letargiából. Ők megcsinálták!”

E sorok olvasása után adódik a kérdés: mi miért nem csináltuk meg? Sőt, mi miért nem akarjuk megcsinálni?

A Fidesz kormány 2010 óta tartó rombolásának egyik legalapvetőbb területe az oktatás lett. Mind a köz, mind a felsőoktatás olyan átalakítások alatt van, amely hosszú időre, és sajnos negatívan határozhatja meg az egész ország sorsát. E cikk írója is szenvedő alanya a Hoffmann Rózsa vezette oktatáspolitikának. Minden társadalom alapköve az oktatás, a kiszámítható, igazságos iskolarendszer. Az új felsőoktatási törvény pontosan e két kritériumtól fosztja meg a most érettségi, vagy diploma előtt álló fiatalokat.

Miért nem kiszámítható az új felsőoktatás? Ez a kérdés szemléltetése érdekében tekintsünk vissza az elmúlt hónapok eseményeire, és nézzük meg sorban, milyen hírek, milyen pletykák alapján tudták a fiatalok tervezni jövőjüket? Bár a Fidesz-KDNP választási győzelme óta hallhatóak olyan hangok, miszerint a felsőoktatási keretszámok drasztikus csökkentését tervezi a kormány, konkrétumokat a múlt év végig nem lehetett tudni. A 2011-es felvételi során bár csökkentek az államilag támogatott helyek, de ésszerű, indokolható mértékben. A 2012-ben érettségizők vagy diplomázók számára azonban semmilyen konkrét információt nem lehetett tudni, egészen november-decemberig. A drasztikus, vagy ahogyan a kormányzati kommunikációból hallhatjuk, erőteljes létszámcsökkentés aztán a karácsony előtti 1-2 hétben került bejelentésre. Ekkor derült fény az olyan elképesztő adatokra, mint a jogász (800 helyett 100) és a közgazdász (4900 helyett 250!) területek állami férőhelyeinek csökkenése. Ezen két terület ilyen szintű érvágása már csak azért is teljesen illogikus, mert pontosan a jogász és közgazdász végzettségű hallgatók esetében a legnagyobb a szakmában lévő elhelyezkedési mutató. Ezt egyébként maga Hoffmann Rózsa is elismerte egy vele készített interjúban. Hogy miért csökkentik mégis ilyen mértékben e területeken az állami férőhelyek számát, azt nehéz megmondani. Nemcsak ezen területek szenvednek azonban nagy veszteségeket. Bár az államtitkár asszony a már említett vele készített interjúban azt jelenti ki, hogy a tanárképzés és az ezek alapján jelentő bölcsészszakok esetében egyenesen emelik az állami helyek számát, ez sajnos egyszerű hazugság. A valóság az, hogy a 2011-es helyekhez képest 1400-al kevesebb lesz a bölcsészképzések számára fenntartott állami kvóta. Jelentős csökkentés figyelhető meg a társadalomtudományok területén is: itt 1100 állami hellyel lesz kevesebb, mint 2011-ben.

Az alábbi táblázatból tisztán kivehető, hogy az állami helyek szinte minden helyen csökkentek. A részösztöndíjat a kormány szereti úgy kommunikálni, mint állami támogatást, holott ez is tandíj, csak éppen kevesebbet kell fizetni, és még ösztöndíjnak is elnevezték.

Képzési terület

2011-es keretszám

2012-es keretszám

Agrár

1850 fő

1300 ösztöndíjas + 100 részösztöndíjas

Bölcsészettudomány

4100 fő

2700 ösztöndíjas

Gazdaságtudomány

4900 fő

250 ösztöndíjas

Informatika

6400 fő

3600 ösztöndíjas + 4600 részösztöndíjas

Közigazgatás, rendészet és katonai

 

1017 ösztöndíjas

Igazságügy, munkaügy

 

200 ösztöndíjas

Műszaki

 9850 fő

8000 ösztöndíjas + 7600 részösztöndíjas

Orvos- és egészségtudomány

 3100 fő

2800 ösztöndíjas + 100 részösztöndíjas

Pedagógusképzés

 2000 fő

1600 ösztöndíjas

Sporttudomány

 500 fő

450 ösztöndíjas

Társadalomtudomány

 2100 fő

1000 ösztöndíjas

Természettudomány

 5200 fő

4000 ösztöndíjas + 3150 részösztöndíjas

Művészet

 570 fő

740 ösztöndíjas

Művészetközvetítés

 390 fő

350 ösztöndíjas

forrás: www.eduline.hu

A fenti táblázatban látható számok január 5-én kerültek nyilvánosságra. Az intézményekre lebontott helyek január harmadik hetében, míg szakokra lebontva csak január 31-én lehetett tudni, hogy pontosan hol, mennyi állami hellyel lehet számolni. Tudva azt, hogy február 15 a jelentkezési határidő, nem nehéz kiszámolnunk. A diákok számára egészen pontosan kettő hét állt rendelkezésre, hogy meghozzák eddigi életük talán legfontosabb döntését: hova jelentkezzenek? Amikor a kiszámíthatóság hiányáról írtam, pontosan erre a bizonytalanságra céloztam. A kormány hosszú hosszú ideig halogatta a döntései nyilvánosságra hozatalát, majd 2 hetet adott a diákoknak a döntésre. A Hallgatói Önkormányzat, a szakszervezetek és a közvélemény nyomására az eredeti jelentkezési határidőt kitolták végül február 24-re. Ezzel már nem 2, hanem 3 hetet ad Hoffmann Rózsa a döntésre. Azt hiszem, minden diák nevében mondhatom: ezzel nem vagyunk kisegítve.

Ha az általános bizonytalanságról beszélünk, akkor meg kell jegyeznünk még egy, még súlyosabb dolgot. Mit tegyen az a diák, aki éveken át jogi, vagy éppen gazdasági pályára készült? Elkeserítő lehet a gondolat, ahogy hirtelen, egyik napról a másikra becsukódik előttünk a kapu, ami az elképzelt jövőnkhöz, állásunkhoz, karrierünkhöz vezet. Hoffmann Rózsa erre a kérdésre is megpróbálta megadni a választ, bár ne tette volna. Hoffmann szerint az emberi elme univerzális, így nem kell aggódnia senkinek, azt ajánlja, hogy akit például most nem vesznek fel jogi karra, halasszon egy évet, tanuljon természettudományt, és menjen el mondjuk kémiatanárnak. Az egész szituáció olyan életszerűtlen, és valóságtól elrugaszkodott, hogy azt gondolom, nem is kell tovább magyaráznom.

Jogosan merül fel a kérdés: van-e joga bármilyen hatalomnak ilyen bizonytalanságban tartani egy egész generációt? Szabó Máté, alapjogi ombudsman és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint nincsen. Az sem elképzelhetetlen, hogy jogi útra terelik a kérdést. Reméljük, Szabó Máté még ombudsman lehet egy ideig.

E cikk elején azt írtam, a kiszámíthatóság mellett az igazságosság sem jelenik meg az új felsőoktatási törvényben. Sajnos a Fidesz társadalomszemlélete az oktatást sem kíméli. Lázár János szavaival élve: „akinek nincs pénze, az annyit is ér”. Nem elég, hogy drasztikus csökkenések tapasztalhatóak az állami helyek szempontjából, az önköltséges, vagy régi nevén költségtérítéses képzések költségei növekednek, méghozzá nem is kis mértékben. Csak szemléltetésképpen egy példa: minden tanári szak esetében félévenkénti 300.000 FT lesz az önköltség, 5 féléven át. Egyértelmű, hogy ezt csak a társadalom felsőbb rétegeinek gyermekei fogják tudni kifizetni. Aki nem tud fizetni, annak ott a diákhitel 2, amely első látásra talán kecsegtető lehetőségként kínálkozhat, ha utánaszámolunk kicsit, akkor azonban már más a helyzet. Egy tanár kezdő fizetése átlagosan 90-110.00 FT közé esik. Ezért a fizetésért tehát önköltséges szakon 1.5 milliós hiteltartozást kell felhalmozni, karrierje kezdetére. Talán még kirívóbb példa az orvosi képzés. Itt félévente nem kevesebb, mint 950.000 FT-ot kell majd annak fizetnie, akit csak önköltséges képzésre vesznek fel. Ne feledjük, egy kezdő orvos fizetése ma átlagosan 100.000 FT.

Szóltam már az úgynevezett részösztöndíjak rendszeréről. Mint már írtam, ez tulajdonképpen ösztöndíjnak nevezett tandíj. Ahogyan az a fenti táblázatból is kiderül, mindösszesen 5 képzési területen kerül bevezetésre ez a „könnyítés”.

A diákhitellel kapcsolatban fontos még megjegyezünk, hogy Hoffmann Róza ennek kommunikálásában is hozzá nem értéséről tesz tanúbizonyságot. Az államtitkár nem győzi hangsúlyozni, hogy egy külföldön jól működő rendszerről beszélünk, amelyben semmilyen negatív elemet nem tud felfedezni. Sajnos azt kell mondjuk, hogy itt is óriási csúsztatás áldozatai vagyunk. Való igaz, hogy külföldön bevett gyakorlat akár a teljesen hitelből finanszírozott felsőoktatás, ehhez azonban feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy ez nem önmagában áll ezekben az országokban. Vegyük példának az Egyesült Államokat, hiszen Hoffmann is legtöbbször ezt teszi. Az említett országban a diákhitel társul egy kifinomult ösztöndíjrendszerrel, amely a legjobb eredményeket elérő, és szociálisan legrászorultabb diákokat az ingyen felsőoktatással tudja jutalmazni. Ehhez még hozzátartozik, hogy az átlagkereset sokkal nagyobb, mint hazánkban. Az ottani diákok kezdő fizetésükből is pár év alatt vissza tudják fizetni hitelüket, sok esetben pedig a család ki tudja fizetni. Mire családot alapítanak, addigra pedig van elegendő megtakarításuk, hogy gyermekeik tanulmányait finanszírozzák. Azért is tartottam fontosnak leírni a kezdő fizetések átlagát pár sorral feljebb, hogy lássuk: a nyugati rendszerből átemelt elemekből csakis a magas hiteleket valósítja meg a kormányzat, amely így hamisan kelti azt a képzetet, hogy jól működő modellt másolunk.

A hallgatói réteg eladósodása ráadásul az elmúlt években is egyre nőtt, anélkül, hogy ilyen drasztikus önköltséges összegek lettek volna. ezt jól illusztrálja az alábbi grafikon.


 

 

 

 

 

 

 

 

Az előttünk kitisztuló kép az új felsőoktatásról sajnos nagyon sok aggodalomra ad okot. A rendszer lényege egyértelmű. Azon családok gyermekei tanulhatnak, akik kivételesen jó képességűen, vagy kivételesen nagy egzisztenciával rendelkeznek. A leszakadó rétegek, a szegényebb családok nem is reménykedhetnek abban, hogy gyermekeik kitörjenek, feljebb emelkedjenek, egy diplomával esetleg többet keressenek, felépítsék saját egzisztenciájukat. A Fidesz ezzel tulajdonképpen a társadalom kasztosodását segíti elő, az esélyegyenlőséget pedig semmilyen szempontból nem veszi figyelembe.

Pedig megérné tanulni. Ma Magyarországon elterjedt tévhit, hogy hiába jár valaki főiskolára, egyetemre, állása úgysem lesz, a diplomás munkanélküliség pedig egyre növekszik. A következő táblázat ezen tévhit eloszlatására tökéletes.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahogyan azt könnyen ki lehet olvasni, a 2010-es adatok alapján a különböző területeken szerzett diplomások 85.5%-a el tudott helyezkedni tanulmányai befejezése után, méghozzá kevesebb mint 3 hónap alatt. Tévhit tehát, hogy nem éri meg diplomát szerezni. Tévhit, hogy diplomával a kezünkben is jó eséllyel munka nélkül maradunk. Azt is kiolvashatjuk a fenti sorokból, hogy a legnagyobb keresettel az informatikán felül a jogi és gazdasági területen rendelkeznek a végzett hallgatók. Ez az, amelyet most a Fidesz kormány érthetetlen módon meg kíván szüntetni.

Érdemes még talán szólni egy másik témáról, amely bár nem tartozik szorosan a felsőoktatáshoz, mégis sokszor egy beszélgetés keretein belül kezeljük őket. Ez a szakemberek, a szakmunkások képzése. Hasonló téma ez ahhoz, hogy a diploma nem ér semmit a munkaerőpiacon. Folyamatosan előjövő vita, hogy a diplomások számának csökkentése azért nem probléma, mert inkább a szakemberek képzésére kellene koncentrálnunk. Ezzel a felvetéssel alapvetően teljesen egyet tudok érteni. Valóban probléma, hogy a kétkezi munka becsülete ma nincsen meg az országban, és szinte nagyítóval kell keresnünk a jó szakmunkásokat, legyen szó lakatosról, vagy mosógépszerelőről. Amit meg kell értenünk, hogy ennek a kérdésnek semmi köze nincsen a felsőoktatáshoz. Azt gondolom, hogy szürreális azt gondolni, hogy amennyiben nem nyer felvételt egy diák a kiszemelt jogi, vagy bölcsész területekre, akkor ács lesz belőle. Nyilvánvalóan más értékválasztások, más indítékok vezérlik azokat, akik a tudomány, és mások azokat, akik a szakmunka területére lépnek. Mindkettőre egyenlően szükség van, és nincsen hierarchia közöttük. A szakmunka kérdése egy megoldatlan ügy, de a felsőoktatás kapuinak becsukása egy értelmetlen és rossz válasz erre a kérdésre.

Zárszóként tehát elmondható: nem jó az irány, amelybe a Fidesz kormány oktatáspolitikája löki a társadalmat. Az esélyegyenlőség nem valósul meg, a társadalom kasztosodása azonban igen. A diákok szinte egyetlen lehetősége a diákhitel, amellyel akár évtizedekre is eladósíthatják magukat, roppant alacsony kezdő fizetés mellett. Az új felsőoktatási törvény része a hallgatói szerződés is, amely az állami képzésben tanuló diákokat a képzési idő kétszeresére kötelezi, hogy az országban dolgozzanak. Nem volna ezzel baj, hiszen az állam pénzén szeretne mindenki tanulni. A kérdés csak az: hol a versenyképes fizetés? Ha nyugati mintákat veszünk át, akkor ne csak a negatív, hanem a kompenzáló elemeket is emeljük be, és teremtsünk olyan társadalmi illetve gazdaági feltételeket, amelyeken stabilan megáll a rendszer.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne a jövőnkön spóroljunk, ne a diákokkal, a hallgatókkal fizetessük meg saját hibáinkat. Engedjük mindenkinek, hogy megszerezze a tudást, amelyet az egyetemen el tud sajátítani. A magasan képzett társadalom mindannyiunk érdeke. Ne éljük fel a jövőnket! 

Címkék: jövő tandíj felsőoktatás rózsa kötés csökkentés hoffmann röghöz keretszám

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://civiltulkapas.blog.hu/api/trackback/id/tr24059976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása